Ki vagyok és mi a küldetésem
Volt már olyan érzésed, hogy valami több van benned?
Kívülről úgy tűnik minden rendben van, de belül ott motoszkál egy kérdés: „Ez tényleg az Én utam, ennyi lenne az élet?”
Közben mégis csak mész napról napra, dolgozol, teszed, amit kell, viszont valami hiányzik…
Én is pontosan ezt éreztem.
Szilvi vagyok. Nő, feleség, és leginkább egy úton járó ember.
Egy olyan világban próbálom megtalálni az egyensúlyom, ahol minden gyors, zajos és felszínes. Mindeközben ott van bennem egy erős vágy, hogy nem csak túlélni akarom az életet, hanem megérteni és megélni is.
Sokáig én is azt az életet éltem, amit „kell”. Amit a „világ elvár”.
Dolgoztam, helyt álltam, mentem előre, de közben egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy nem csak egy szám akarok lenni a rendszerben.
Volt egy pont, amikor rájöttem ez így nem elég.
Mindig volt bennem egy intenzív belső hajtás, hogy segítsek másoknak. Ez vitt el az MLM világába is. De egy ponton rájöttem, hogy nem a másik ember valódi támogatása mozgatja a rendszert, hanem a számok.
Egy reggel úgy ébredtem, hogy nem tudtam őszintén belenézni a tükörbe. Egy ólomsúlyt éreztem a gyomromban és a mellkasomon. Hónapokig őrlődtem. Azoknak az embereknek, akik a csapatomban voltak, én nyújtottam a kezem, és úgy éreztem, ha kiszállok, cserben hagyom őket.
Végül döntenem kellett, „megerőszakolom” magam (ki tudja, meddig) és végleg elveszítem a saját hangom, vagy őszintén a szemükbe nézek, elmondom, mit érzek, és életemben először magamat választom. Ott, abban a besokallásokkal és mélypontokkal teli, kívülről mégis csendesnek tűnő pillanatban döntöttem el, hogy kiszállok. Ez volt az én visszatérésem kezdete. 🙏🏼
Elkezdtem végre magamra figyelni!
Ezután volt egy időszak az életemben, amikor elkezdtem befelé figyelni. Nem kifelé kerestem a válaszokat, hanem végre Önmagamban. Csendben és őszintén. Olvastam. Gondolkodtam. Figyeltem magam. És ott történt valami fontos, először kezdtem el tényleg meghallani a saját hangomat.
Ma már máshogy látom az egészet
Ma már tudom, hogy nem tudok másoknak segíteni addig, amíg Én nem vagyok rendben magammal.
Ezért indultam el tudatosan az önismeret útján.
Jelenleg egy olyan képzésen tanulok, ami nem csak „spirituális”, hanem gyakorlati is.
Nem hiszek a rózsaszín ködben. Abban hiszek, amit meg lehet tapasztalni.
Tudatosan figyelem a belső működésemet, a reakcióimat és a tanult mintáimat. Ezeket a felismeréseket igyekszem a mindennapok gyakorlatába is átültetni, mert így kerülök napról napra közelebb a valódi Önmagamhoz.
Ezért hoztam létre a LelkemÚtját:
Ez az oldal nem azért jött létre, mert „kész vagyok”, hanem pont azért, mert úton vagyok.
Nap mint nap látom az arcokon a fáradtságot és az érzést, hogy az életnek többnek kell lennie a puszta túlélésnél. Sokan pörgetjük a mókuskereket anélkül, hogy valódi válaszokat vagy emberi kapcsolódást keresnénk, és közben azt hisszük, egyedül vagyunk a kérdéseinkkel.
Én ezt szeretném megváltoztatni. Azért vagyok itt, hogy megmutassam, lehet másképp is. Kapcsolódjunk, kérdezzünk, és járjuk együtt ezt az utat.
Mit találsz itt valójában?!
Nem ígérek kész megoldásokat, mert minden út más. Amit itt kapsz, az egy hiteles tükör. A saját felismeréseim, botlásaim és tiszta pillanataim krónikája. Olyan eszközöket és kérdéseket mutatok, amik nekem is segítenek közelebb kerülni önmagamhoz. Azért vagyok itt, hogy érezd, úgy vagy rendben, ahogy vagy és hogy megmutassam az útkeresés nem egy magányos műfaj. Nem ígérem, hogy könnyű lesz, de azt ígérem, hogy nem kell egyedül menned, mert nem vagy egyedül.
Ha te is érzed, hogy több van benned, ha keresel valamit, amit még nem tudsz megfogalmazni, akkor lehet, hogy itt a helyed. És ha olvasás közben valami megmozdult benned, akkor ez az út nem véletlenül talált meg téged. Már el is kezdődött.